Otaku-blog

-Van valami ezen a világon, amit még senki sem látott. Valami gyengéd és nagyon édes. És ha képes is lennél megpillantani, akkor vágyódnál is rá.
-A világ pont ezért rejtette el előlünk, hogy biztosan senki se legyen képes rátenni a kezét.
-De akárhogy is valaki egyszer úgyis megtalálja.
-A kiválasztott ember lesz képes arra, hogy valóban megtalálja.
-Így működik ez...

"Én sárkány vagyok. Te pedig tigris. Ősidők óta a sárkány volt az egyetlen, aki egyenlő félként tudott küzdeni a tigrissel. Még ha most nem is vagy mellettem, átugrom a tér-idő határait és mindig melletted leszek. Ezek az érzések sosem fognak változni."

"„Megpróbálom a legjobbat nyújtani. Még ha az ég olyan komor sötét, hogy semmit sem látni, lesz egy fénylő csillag valahol odakint. Ha egyre fényesebben világítok, biztosan jobb látványt nyújtok majd az embereknek.” Szerintem Taiga önző… de még ha ez is a helyzet, az ég összeköt minket. Amíg fénylünk, nem számít milyen messze vagyunk, látni fogjuk egymást, miközben a legjobbat próbáljuk kihozni magunkból."

"Ryuuji tudod… mindig azt hittem, hogy sosem fognak szeretni… de valószínűleg ez csak egy ürügy volt az elmenekülésre. Nem látok egy csillagot sem… Olyan kicsi… Rejtett és magányos, épp mint én.  A környezetembe és a szüleimbe vetett bizalmam hiányát hibáztattam, de Ryuuji még mindig szeret. Ezért… nem menekülök el többé. Megkell változnom. El kell fogadnom mindent. Büszke leszek magamra és szeretni fogom Ryuuji-t."

-Miért nem illően válaszoltál neki? Nem te mondtad tegnap Kitamura-nak, hogy tegye meg a következő lépést? Mégis miért?
-Azt mondtam neki, hogy legyen jelölt. Nem azt, hogy tegyen vallomást.
-Elmenekülsz?
-Menni előre mint egy bolond, ezt hívják „esetlen”-nek. Kitamura-nak meg kell tanulnia, hogy élje bölcsen az életét. Te tényleg jó barát vagy. Maradj jó barátja Kitamura-nak.

-Nézd, Amin a felnőttek világában dolgozik. Azaz, azt hiszem, sokkal többet tud, mint mi. Legfőképpen Kitamura-kunról is. De tudni dolgokat, amiket csak ő tud, türelmesnek kell lennie, hogy olyan gyerekekkel foglalkozzon, mint mi.
-Kíváncsi vagyok…
-De nem gondolnám, hogy Amin rossz. Nem sok olyan ember van a világon, aki így tud beszélni a barátaival. Ezért gondolom úgy, hogy meg volt az oka rá, hogy ilyen nyíltan beszéljen ma. Vagy csak azt kéne mondanom, kívánom, hogy így legyen. Nem kéne ezt mondanom, de egy csomó dolog van, amit nem tudsz. Például, nem vagy képes megérteni valakit, akit akarnál.
-Igaz.
-De úgy hiszem, Amin ezt már átgondolta. Mert mi még éretlenek vagyunk, nem vagyunk képesek megérteni őt. De azt gondolom… éppen ezért vagyunk mi a végső megváltás számára.

"A mai este különleges. Sok érzelem kavarodik bennem. Mikor nevetek, egy kicsit még fáj a szívem. De ha ez az este véget ért… Úgy érzem talán… végre minden rendben lesz."

-Biztos vagyok benne, hogy magányos lennék nélküled. De ez nem igazán arról szól, hogy én magányos lennék-e vagy sem. Sokkal inkább arról, hogy te magányos volnál-e nélkülem, nem igaz?
-Sose gondoltam át igazán, hogy magányos lennék-e, vagy sem.
-Akkor gondold át. Alaposan.
-Az nem fájdalmas?
-Ha fájdalmas lesz, csak őszintén mutasd ki azt az érzelmet is. Úgy értem, mi…
-egyenlők vagyunk?
-Hé…
-Takasu-kun tényleg… kedves tud lenni néha.

-Egyfolytában csak arra gondoltam, hogy milyen boldog lennék, ha az egész napot Kitamura-kunnal tölthetném… de végül csak meghaltam a  feszültségtől mikor oda kerültem.
-Ebben biztos vagyok.
-Bezzeg mikor veled vagyok, minden rendben van…
-Mit akart ez jelenteni? Illetlen.
-Bolond vagyok? Ez a szoba is olyan nagy, mégis ilyen közel ülünk egymáshoz… Mint valami megszokás, ami abból a kis apartmanból maradt meg.
-Hé,te…
-Ryuuji… Tudod azon gondolkodtam… Az az álom… talán még…
-Huh? Hogy mondod?
- Semmi. Lefekszem.