Otaku-blog

"A szívem legbelül nekem is inog… vagy már el is törött. Ám az se baj, ha el is törik… mert amíg vannak szárnyaink és fúj a szél, addig szárnyalhatunk az égbolt kékjén. Természetesen én is félek. Ám ami még ennél az érzésnél is félelmetesebb számomra, az az hogy képtelen legyek ’arra az egyre’: a szárnyalásra. Aznap végre megértettem ezt."

"A szél rohamosan elárasztja a testemet… S én a szélroham közepén állok elgyengülve, s teli torokból üvöltök. Addig a napig ezek a szavak halovány éneknek hatottak csupán… éneknek, mely az éghez szólt, s amit belülről jövő zokogás övezett… Nem hagyhatom, hogy a szárnyaim mindörökre ilyen helyen pihenjenek. Azokat az alakokat… Meg akarom semmisíteni őket… és el akarom foglalni a Mennyei Tornyot."

"Egy madárfióka szárnycsapásai önmagukban elég gyengék. Ám ha többen egyesítik erejüket, hatalma szélvihart támaszthatnak. Uralni ezt a szelet mindaddig, míg egy napon fel nem bukkan valaki, aki képes lesz meglovagolni… S közben visszafogni azokat a fiókákat… ez volt amit tőle kértem."

"Nézd meg jól! Az ég olyan hatalmas, hogy számunkra szinte elérhetetlennek tűnik… De innét nézve… Pont olyan, mintha meg tudnád markolni, nem igaz?"

"Csak bámulom a kék eget, mint egy idióta… abban bízva, hogy eljuthatok bárhova… Vajon mikor vettem észre az engem körülvevő drótkerítést? Mikor ezt észrevettem, a világ hirtelen más karjaiba vándorolt. Minden egyes eltelt nap lehasít magának egy milliméternyit az amúgy is véges terünkből. Az erő, mely ahhoz kell, hogy más helyre mehessünk, már azelőtt tudtam, hogy nincs meg bennem, mielőtt elváltunk volna."

"Csak ha megszúr a vörös rózsa tövise… akkor veszed észre, mennyire mérgező is valójában."

"Tudtad-e, hogy ha az égen akarsz szállni, úgy mint egy madár, akkor nem kell mást tenned, csak repülni?"